• Hogyan jöttem rá, hogy meleg vagyok? - ezt a kérdést fogom kiboncolni itt 

Hát ez egy érdekes kis bejegyzés lesz. Hogy őszinte legyek gőzöm nincs, hogy hol is kéne elkezdenem. :D Azért megpróbálom.

2014 decemberében kezdődött el velem ez az egész. Mindenki tudja, ez az a kor, amikor minden fiú elkezdi csorgatni a nyálát a lányok látványától. Velem ez nem így volt, persze akkor még csak az agyam legmélyebb bugyraiban vetettem fel az ötletet, hogy mi van ha? Nem nyilvánítottam ki, mert nem is tudtam, hogy az vagyok. Az általános iskola sok diák számára egy börtön, ahol általában ő a feketebárány, akit cikiznek, és nem kedvelnek. Nekem ez a nemes pozíció jutott az osztályban. Persze azért nem volt olyan szörnyű, hogy verekedésekbe menjen le a dolog, csak a gúnyolás szintjén volt a dolog. Nagyon jól kijöttem a lányokkal. Az osztályba 5 lány járt, abból 3-mal nagyon jó volt a barátságunk, jó fejek voltak, viccesek és viccesek. Azokban az időkben mi a "röhögünk minden sz@ron" nevű betegségben szenvedtünk.  A másik két lányról annyit, hogy egyikükkel most ugyanabba a közép suliba járunk, egymás mellett ülünk és a barátság is kialakult. Hihetetlen, hogy mennyit képes változni az ember, ha kikerül egy megszokott légkörből.

A karácsony után ez a téma úgy valahogy abba is maradt nálam, nem foglalkoztam vele egészen a 9. osztály végéig. Lezárult az általánosban eltöltött időszak. Már ekkor tudtam, hogy meleg vagyok, de még nem mondtam ezt ki hangosan, még akkor sem, ha egyedül voltam, hogy miért azt nem tudom. - tán féltem attól aki vagyok?

Egyébként úgy jöttem rá, hogy meleg vagyok, hogy előszeretettel néztem a fiúk testét, végre volt értelme a tornának. :D Nem vagyok az a rámenős típus, ezért nem is kell azt hinni, hogy valami mániákus módjára követtem a fiúkat vagy ilyenek, amikor csak tudtam a lányokkal voltam, már csak azért is mert ők is a fiúkról beszéltek. Ja és nyugi van, attól, hogy a lányokkal voltam sokat, ez nem hatott ki az öltözködésemre, vagy ilyenek. Tehát nem cseréltünk sminktippeket, meg hasonlók. - Jézusom :'D

Nem vagyok az a típus, aki kirívóan öltözne, teljes mértékben fiúsan öltözködöm. Hülyén hangzik, próbájuk meg újra! Úgy öltözködöm, hogy senki sem tudná megmondani rólam, azt hogy meleg vagyok, mert én az egyszerű öltözködést részítem előnyben. Nem vagyok oda divatozgatásokért meg ilyenek. Így közép suliban is a hagyományt követve a lányokkal vagyok, de nem minddel, mert nálunk már nem 5-en vannak és a fele amolyan röhögésmániás, nem kicsit, hanem nagyon is! Így össz-vissz 7 lányról tudok, akivel egész jól elvagyunk. Nagyon jól tudnak viccelődni és beszélgetni, ez a kettő szerintem fontos is egy bizonyos mértékben. Amiatt, hogy a lányokkal látnak szinte, megkaptam a közép suliban azt a jelzőt, hogy micsoda "nőcsábász". :D Jelenleg az  a téma, hogy egyszerre 3 lánnyal kavarok meg ilyenek. Szóval dafuq az egész. :'d. Jelenleg csak 5 embernek mondtam el, hogy meleg vagyok, és közülük az egyik az osztálytársam. 

Mostanában elég sokat vívódtam magammal, hogy kinek kéne először elmondani, a fiú barátomnak (100% heteró, nem is az esetem szóval nyugi), vagy a lány barátomnak. A fiú legyen most X a lány Y. A lányt több, mint 9 éve ismerem, a fiút meg hát 2015. szeptembere óta. Ilyenkor két elv közül választhatok:

1. elmondom először a fiúnak, mert ő nem ismer és nem kell hazugságokra építeni a barátságot.

2. elmondom a lánynak, mert benne jobban bízok, de félek attól, hogy hogyan reagálna, mert hát több, mint 9 éve egy suliba járunk és így mi van ha átverve érezné magát? :l

Végül az első megoldást választottam, az eredménye, pedig lenyűgöző lett, de komolyan! Azt hittem, hogy rosszul kezeli majd, de nem! Nagyon megértően kezelte és nem is zavarja. - az állítása szerint. Ekkor nagy kő esett le a szívemről, ez volt az a nap számomra, amikor először kimondtam hangosan is, hogy meleg vagyok és büszke vagyok rá, mert semmivel sem vagyok több, vagy kevesebb a többi embernél. Nagyjából ez lenne az én kis történetem, érzem, hogy a fiúval a barátságunk sokkal erősebb lesz majd az évek folyamán, mint a lánnyal. Y-nak még nem mondtam el, úgyhogy drukkoljatok majd, mert könnyűnek tűnik ezt kimondani, de valójában nagyon-nagyon nehéz.

Köszönöm, hogy elolvastad!